Régóta esedékes ez a blog bejegyzés, az elmúlt 1-2 hónapban többször is tesztelgettem az új Phrozen Shuffle 4K nyomtatót. Mit is tud ez a gép? Nos, a standard 120 x 68mm-es nyomtatási alapterület itt is adott, viszont egy 4K-s felbontású (3840 x 2160) kijelzővel. Ez egy megdöbbentően kicsi, 31 µm-os képpont átmérőt jelent (ami megfelel egy hajszál vastagságának, tehát elméletben hajszálakat is lehetne nyomtatni állítva, bár ez nyílván nem működne a valóságban, hiszen ilyen vékony rész könnyen torzulna).

A nyomtatót a Phrozen cég első sorban ékszerészeknek ajánlja, talán itt jön ki igazán a nagyobb felbontás előnye, de természetesen ez más jellegű nyomatoknál sem okoz semmilyen hátrányt. :) 

Hogy néz ki a gép? A Shuffle 4K a Phrozen új generációs vázára épít és az új saját, Phrozen OS operációs rendszerre, ami az érintőképernyőn is felhasználóbarátabb kezelést tesz lehetővé, illetve saját webes kezelőfelülete is van. Wifi modult is adnak a géphez, tehát még hálókábel sem kell hozzá, az érintőképernyőn konfigurálható a wifi kapcsolat.

És akkor az igazság pillanata, a nyomtatások, először Bluecast EcoGray gyantával (30 mikronos rétegvastagsággal):

Majd pedig Anycubic Eco gyantával (50 és 30 mikronos nyomatok):

A nyomatok nyomtatási minősége nagyon meggyőző, bár teljesen őszintén olyan nagyon nagy különbséget én nem vettem észre, bár ez annak is köszönhető, hogy már a sima Shuffle nyomtató is nagyon szépen nyomtat. Viszont el tudok képzelni olyan helyzetet, főleg ékszerészetben, ahol jól jöhet a nagyobb X/Y irányú felbontás, illetve esetleg nagyon kis méretarányú (TT, N) makettek nyomtatásánál. 

A Duplicator 6 esetén rendszeresen nyomtatok 0.2mm-es fúvókával és erről raktam fel pár blog bejegyzést is. Azokban ismertetésre került, hogy egy 0.2mm-es fúvókával mennyivel részletgazdagabb dolgokat lehet nyomtatni, akár H0, TT vagy mégkisebb méretarányú dolgokat. A nyomtató Z irányú "felbontását", azaz a rétegvastagságát lehet csökkenteni akár 50 mikronig is (vagy még lejebb) a gyári 0.4mm-es fúvóka esetén is, de az X/Y irányú (széltében) felbontást a fúvóka átmérője határozza meg. A minimális falvastagság így nagyjából 2x0.4mm, azaz 0.8mm. Ezzel szemben egy 0.2mm-es fúvával már 0.4mm, ami jóval részletegazdagabb nyomtatást tesz lehetővé, mint mindjárt látni fogjuk a következő képeken: Csepel teherató H0, TT és N méretarányban.

Sajnos a kis modellek esetén a vékony részek nem olyan szépek, de egy kis finomhangolással már jó lett: ennek örömére nyomtattam számtalan vonatot is, megrendelésre. :)

Maga a fúvóka cseréje egy elég egyszerű, kb. 5 perc + újra szintezés (változhat minimálisan a fúvóka és az asztal távolsága). A szeletelő programban pedig ezeket változtattam: fúvóka átmérő, sebesség visszavétele kb. 40mm/sec-re, szálvisszahúzás visszavétele, minimálisan a hőmérséklet emelése (218 fokra), illetve a falak számát 3-ra állítottam (shells), mert a kettő elég kevés. 

Ezentúl a CR-20 Pro-t is befogom majd a vasútmodellek és egyéb kis modellek nyomtatására. :)

Igencsak népszerűnek bizonyul a Phrozen Shuffle műgyantás nyomtató, amit nemrég kezdtünk el forgalmazni és teszteltünk is. Mi is azt mondjuk, hogy a műgyantás nyomtatás nem ugyanolyan, mint egy FDM nyomatatás, de nem igazán bonyolultabb (sőt), inkább talán a körülményes a jó szó (főleg az utókezelés miatt és a műgyanta és az IPA veszélyessége miatt).

Most álljon itt néhány tárgy, amit nyomtattunk próba képpen és mutatja a nyomtatási minőséget. Pár esetben 25 mikronos rétegvastagsággal dolgoztunk (ami egy emberi hajszál fele, harmada), ahol már tényleg csak nagyítóval láthatóak a rétegek (úgy sem könnyen).

 És még néhány:

Ahogy már a Facebook oldalon is láthattátok, megérkezett hozzánk a legújabb tagja a 3D nyomtató kínálatunknak, a Phrozen Shuffle és a Shuffle XL műgyantás 3D nyomtató. Ebben a blogbejegyzésben az első benyomásokról lesz szó, amit persze nagyon sok képpel fogunk illusztrálni. :) 

A kicsomagolás és a beüzemelés nem okozott problémát, persze szokásos módon azért mi egy nagyon részletes magyar nyelvű kezelési útmutatót adunk a nyomtató mellé, tehét a mi vásárlóink biztosan nem lesznek elveszve. 

Tetszett a könnyen kezelhető vezérlő menürendszer és az, hogy több opció is van a nyomtató használatára:

1. Pendrive-ra feltesszük az STL-t, bedugjuk a nyomtatóba, kiválasztjuk a menüben a profilt és a modellt, majd elindítjuk a nyomtatást (a háttérben a vezérlő leszeleteli a fájlt). Ebben az esetben az alátámasztást érdemes egy külső programmal elhelyezni a modlellen, amennyiben szükséges
2. Hálókábelen a routerre kötjük, majd a képernyőn megjelenő IP címen egy NanoDLP-re épülő webes kezelőfelület fogad, ahol új nyomtatást indíthatunk, profilt szerkeszthetünk, követhetjük a nyomtatás állapotát akár távolról is

Az utolsó két képen a nagytestvér, a tekintélyt parancsoló Shuffle XL, 19x12cm-es nyomtatási alapterülettel, amin nagyon sok minden elfér egyszerre. (A nyomtatási idő pedig - a technológiából adódóan - nem növekszik ezáltal)

Első körben a Phrozen ABS like szürke műgyantáját próbáltam, akármit is jelentsen az, hogy "ABS like". Mindenesetre az eredmény meggyőző volt, szépek lettek a felületek és a részletek is nagyon jól kijöttek.

Utána pedig természetesen a nyomtató egyik fő felhasználásának műgyantáját, az ékszerészek és fogászok által használt Bluecast műgyantát próbáltam ki. Az eredmény itt is ugyanaz: tökéletes felületek és részletek (pedig ez is csak 50 mikronos volt). Illetve ezzel a próbával azt is teszteltem, hogy a Shuffle LED fény eloszlása valóban teljesen egyenletes-e (azaz következmények nélkül használhatjuk a teljes tárgyasztalt). Ez utóbbi teszt is pozitívan zárult. (Az egyik képen a filigrán gyűrű rácsszerkezetét a hegyes csipesszel sikerült megsérteni, nem a nyomtatás hibája.)

A tesztelés során nem tapasztaltam semmilyen problémát. Az első Bluecastos teszt nyomatásnál volt, hogy levált a tárgyasztalról a nyomat, de ezt egy újraszintezéssel és az első rétegek levilágítási idejének emelésével megoldottam (valószínűleg az újra szintezés elég lett volna, amúgy a szintezést az ilyen típusú gépeknél csak nagyon ritkán kell újra elvégezni, ha amúgy jól van beállítva már). A másik "nagy" probléma pedig a ventilátor, t.i. elég hangos (3 venti van rajta, ami javítja a gép élettartamát). Bár az ilyen gépeket az ember amúgy sem rakja a nappaliba.

Ezért a pénzért egy nagyon jó felépítésű és úgy tűnik, megbízható gépet kapunk. 

Végezetül arról néhány szó, hogy miért tértünk át a Wanhao D7-ről a Phrozen Shuffle-re? Az adatlapon jól látható az a náhány plusz fejltesztés, ami miatt majdnem ugyanazon az áron kaphatunk egy jobb felépítésű gépet. És a kezelőfelület kombó is nagyon jó választás (egyszerű érintőképernyő, de ugyanakkor "advanced mode" a NanoDLP-n keresztül).

A Shuffle XL nyomtató raktáron elérhető, a Shuffle-re pedig felveszünk előrendeléseket, ugyanis az első szállítmány már mind elfogyott. 

Kérdés esetén állok rendelkezésre!

Úgy döntöttünk, hogy a Wanhao D7-et egy kicsit szebb, kicsit jobb műgyantás / LCD nyomtatóra cseréljük. A csere okát is szeretnénk leírni a tisztánlátás végett. Először is fontos megemlíteni, hogy a Wanhao D7 is ár érték arányban nagyon jó belépő szintű műgyantás nyomtató, a korábbi blogbejegyzésekből is jól látszik, hogy milyen elképesztő minőségre képes. Azért váltottunk, mert hasonló árkategóriában a Phrozen Shuffle tud pár dolgot még, ami javítani tud a nyomtatási minőségen és a nyomtató "termelékenységén":

• Egyenletes a teljes nyomtatási területen a fény, így a széleken is egyenletes minőségben lehet nyomtatni - köszönhetően a Shuffle "Paraled" LED fény mátrix sorának + fényterelőjének
• Dupla lináris sín, golyós orsó - mechanikailag masszívabb és pontosabb Z tengely
• Beépített LAN támogatás + USB Wifi vezérlővel wifin is használható
• Könnyű érintőképernyős vezérlés, ugyanakkor a vezérlőn a nagyon testreszabható és paraméterezhető NanoDLP szofver fut
• Zárt nyomtatási tér kényelmes ajtóval
• Designosabb kinézet

Ebből is látszik, hogy van pár plusz szolgáltatása a Shuffle-nek, ami miatt érdemes váltani. Továbbá a Shuffle-ből elérhető a hatalmas 19x12cm-es nyomtatási területet biztosító Shuffle XL is, amivel már még nagyobb vagy több dolgot tudunk nyomtatni (ennek a képpontátmérője X/Y irányban kicsit több, 75 mikron, de még ez is alkalmas nagyon részletes tárgyak nyomtatására).

Végezetül álljon itt néhány kép tárgyakról, amiket egyelőre nem mi, hanem mások készítettek a Phrozen Shuffle vagy a Shuffle XL segítségével. Azt hiszem, ezek magáért beszélnek.

A nyomtatók előrendelhetők a weboldalon keresztül, várható érkezése kb. 3 héten belül a rendeléstől, vagy hamarabb. A megszokott kiemelkedő vevői támogatás, nagyon részletes magyar nyelvű kezelési útmutató, és 1 év garancia is jár a gép mellé.

A legutóbbi blogbejegyzésben található tárgyat kinyomtattam kisebben és még kisebben. Nagyon nehéz fotózni, vagy én vagyok a béna, de azért talán látszik, hogy mire képes a műgyantás technológia. :) 30 mikronos rétegvastagság, Wanhao D7, Bluecast műgyanta...

Nagyon sokszor használom a 0.2mm-es fúvókát a Wanhao D6-on, pl. tankok, vonatok, stb. H0-ás és TT-s makettek nyomtatására, szóval azért látszik, hogy elég jó részletgazdagságot lehet elérni vele. De most találtam egy (sajnos fizetős) modellt, amivel gondoltam még tovább feszegetem a határokat. Ez a modell, aki teheti, szerintem megéri megvásárolni, mert nagyon hangulatos: https://cults3d.com/en/3d-model/art/winter-wondertown.

Először kinyomtattam eredeti méretben, utána egyre kisebb méretben. A legkisebb magassága 2.5cm csupán! És mégis még a legkisebben is kijönnek a részletek. Pl. a hátsó beugró "barlangos" részen van egy kis hóember, aminek még az egyik karja is látszik. És a lámpa oszlopok vastagsága is nagyon vékony.

 További képek:

A fenti kisérletből látszik, hogy még FDM nyomtatóval is lehet igencsak részletgazdag és aprólékos tárgyakat nyomtatni, nem kell mindig SLA/DLP nyomtató ehhez. (Ez majd egy következő kísérlet tárgya lesz, hogy ott meddig tudok elmenni :)). A használt rétegvastagság a legkisebbnél 50 mikron volt, a legnagyobbnál 80 mikron.

Philament szürke PLA-val készült amúgy. :) Tetszik ez az árnyalat.

Egyébként ez a Wanhao D6 nyomtató eladó, mert 2 van belőle, és nincs kihasználva. 0.2-es fejjel, hangcsökkentéssel, üveglappal, hatékonyabb hűtéssel, smoother-el és egyéb upgrade-ekkel.

Egy érdekes fantasy / scifi témájú modellt találtam nemrég: https://www.thingiverse.com/thing:2245289. Kinyomtattam hát kicsit kisebb méretben, Fun To Do Industrial Blend gyantával. Elég mutatós darab lett. :) Sajnos utána kicsit "elrontottam", mert túl sokáig volt napon utókezelésen, ezért kicsit megfehéredett egy-két helyen a tárgy teteje, de nem vészes azért annyira. 

A Fun To Do Snow White fehér műgyantával készült a fenti képen látható néhány kalitka, benne apró madárral. A legkisebb kalitka csupán 7mm magas. 30 mikronos rétegvastagsággal készült mindegyik. Elég meggyőző az eredmény, nem rossz egy 250e Ft-os géptől.

Eddig leginkább a Fun To Do Industrial Blend unpigmented (színtelen) műgyantával nyomtattam a D7-tel, nagyon jól bevált, de már kezdett uncsi lenni. Úgyhogy átnyergeltem a fehér (Snow White fantázia nevű) műgyantára, ami szintén jól szuperál. A különböző típusú műgyantáknál leginkább a levilágítási időt (cure time) kell behangolni, ez a fehér (illetve általában a színezett) műgyanták esetén magasabb, tehát praktikusan lassabban lehet nyomtatni vele. De még így is igen jó értéket hoz ez a Fun To Do-s resin, 30 mikron esetén kb. 10-11sec elég 1 réteg esetén. Úgy tűnik, a fehér némileg kevésbé rideg egyébként, mint a színtelen.

Kíváncsi voltam, hogy ugyanazt a tárgyat több méretben kinyomtatva, mennyire marad meg a tárgy részlete. Ehhez egy viszonylag nagy felbontású koponya modellt nyomtattam ki, ezt. A legnagyobb magassága 12mm-es volt, egy 7mm-es, a legkisebb pedig 5mm magas. A képeken látszik, hogy elég szép lett még a legkisebb is. A rétegvastagság 0.03mm volt (30 mikron).

A hétvégén is nyomtattam pár dolgot a D7-tel. Továbbára is elképesztő (legalábbis nekem) látni, milyen minőséget lehet kihozni ebből a gépből. Kísérleteztem több dologgal is közben:

• Meshmixert használtam alátámasztás generáláshoz
• Befőttes üvegben és a napon utókezeltem a tárgyat
• Kerestem a megfelelő forgatását egyes tárgyaknak (különben elvált az asztaltól)

Aria a sárkány (4 cm magas csupán)

Gömb és fantasy figura

Gyűrű

Bár a dánok ennek biztosan nem örülnek annyira, számtalan nyomtatható Lego / Duplo kiegészítő ás modell található az interneten. Én is terveztem néhányat az elmúlt években. 

A napokban találtam egy Duplo repülő modellt, amit ki is nyomtattam a gyerkőcöknek. Kicsit magasabb kitöltést használtam (40%), hogy strapabíróbb legyen. Illetve Simplify3D-t használtam, mert jóval könnyebb eltávolítani az alátámasztást, mint a Cura-ban. Ez látszik is a képeken: gyakorlatilag már a tárgyasztaltól való levételkor lejött az összes alátámasztás, és a tárgy alja sem olyan vészesen rücskös (persze látszik azért). A végeredmény is szép lett.

Nézelődés közben bukkantam rá a fenti képeken látható igencsak mutatós, ámde egyszerűen nyomtatható Simspons család ház modellre a thingiverse-en.

Több darabból áll, a legnagyobbat még éppenhogy ki tudtam nyomtatni (195mm széles), aminek kapcsán rájöttem, hogy az asztal jobb oldala felé kell az üveglapot rögzíteni, mert addig a szélig megy el 200mm-t teljesen. De itt még pont jó volt, csak a brim lógott le egy kicsit, az meg nem baj. Különböző színekből nyomtattam a fő házrészt és a többit, talán nem a legtutibb választás, de legalább látszik. :) Az ablakokat pillanatragasztóval rögzítettem a helyükön, a tető leemelhető. Jó kis játék volt. 

Az egyik nagyon kedves ismerősöm H0 makettekben utazik. Épületeket tervez, tankokat modellez, miegymás. Neki gyártottam az elmúlt 1-2 évben jópár tárgyat, amelyet ő utána még értékesít is. Nagyon népszerűek. Legutóbb a magyar második világháborús tankokból készült "pár" darab:

Az elkészült darabokról egy remek videó montázs (köszönöm Balázs!):

A modellek 80%-át a Wanhao i3-mal nyomtattam, idő szűke miatt egy párat a Duplicator 6-tal. A modellek 0.08mm-es rétegvastagsággal készültek, Simplify3D-vel generálva a gcode-ot (az alátámasztások miatt, mert sok helyen kézzel kellett módosítani a generált alátámasztások helyén - elvenni pár helyről, ahol fölösleges, rakni, ahova nem árt).

Egy kedves barátom, Horváth Balázs megrendelésre kimodellezett egy H0 templom makettet a Tinkercad nevű ingyenesen és egyszerűen használható 3D modellező programban. A megrendelő a Játékudvar nevű játékbolt volt, egyelőre 3 készült el, de több is készül hamarosan. A modell

Darabonként, de lehetőség szerint egyszerre több darab lett kinyomtatva a Wanhao i3-mal. 0.2mm-es rétegvastagsággal, fehér és szürke PLA-val. Anyagot nagyon keveset használt, az anyaköltség templomonként kb. 800-1000 Ft. körül volt, de azért eltartott egy darabig.

Összerakva és a játékbolt kirakatában:

Találtam egy nagyon jópofa társas játék (valami szerepjátékhoz használható) figurákat. Feldobáltam őket a tárgyasztalra a Cura-ban, és kinyomtattam. Szépek lettek!

Sokat segített - annak ellenére, hogy egyenként a tárgyak nagyon kicsik és így nehéz lett volna úgy nyomtatni őket, hogy legyen idejük kihülni a rétegváltások között - hogy darab lett egyszerre nyomtatva. Így egy réteg nyomtatási ideje elég sok, van ideje hűlni.

Ez egy bevált trükk egyébként, hogyha kis dolgot nyomtatunk, vagy a tárgyon olyan rész van, aminek a réteg ideje nagyon rövid, akkor érdemes a tárgytól távolabb egy oszlopot elhelyezni, hogy a fejnek ide-oda kelljen mozognia, és így növekedjen a réteg nyomtatási ideje. Ezzel persze növekszik a nyomtatási idő is, de egy jó megoldás tud lenni ilyen esetben. Másik megoldás, hogy valami durvább hűtési rendszert eszközlünk.

És hogy mekkorák ezek a modellek? Érzékeltetésképen egy MicroSD kártyával néhány figura:

Szerintem elég jó minőség, ilyen aprólékos kis tárgyaknál. Erre is jó a Wanhao i3, játékfigurák nyomtatására.

Ezeknek a játék figura modelleknek készítője nagyon termelékeny, érdemes megnézni az összes általa feltöltött design-t: http://www.thingiverse.com/dutchmogul/designs

Don Foley írta a következő rövid leírást a WanHao új modelljéről, a Duplicator 5-ről. Don Foley amúgy a National Geographic illusztrátora, és nem mellesleg 3D modellezéssel is foglalkozik. Jelenleg egy Duplicator 4 és most már egy Duplicator 5 tulajdonosa.

A Duplicator 5 specifikációja:

• Masszív 40 kg-os súly és masszív váz
• 305mm x 205mm x 605mm-es nyomtatási terület (38 liter!)
• 1 fejes extrúder
• 3mm-es PLA / ABS / PVA
• 300 mm/sec nyomtatási sebesség
• 0.02-0.4mm-es rétegvastagság!

És akkor itt a vélemény (hamarosan fordítással):

The machine is pretty beefy. It stands 34" tall, has a steel frame. I can only guess how much it weighs, but it felt like picking up an 80lb bag of concrete. Unpacking and setup was simple, if you've done the D4, the experience is pretty much the same. Instead of feeding directly off the spool, however, the material goes through a feeder located in on the back of the unit. It took less than 15 minutes to unpack, put on the spool holder, level the plate and load the filament.

Three nice things right off the bat. The plate is leveled with three wingnuts (three instead of four, and wingnuts instead of knobs) and the build plate is aligned with three pins with the whole plate being held down to the base by three magnets. This is REALLY going to simplify things. The build plate is a REAL thick (1/2 inch) piece of clear acrylic-like plastic. The build plate is 13" inches wide (X) and9 1/2" deep (Y). Since my usual formula for success is using Scotch brand painters tape, I decided to follow my old habits. It took five strips of tape to cover the plate.

I knew the printer was on the way, only problem is I'm a Mac user. Fortunately my daughter was driving over from Tampa on Tuesday and had an old PC notebook from her college days. It runs on Windows 7. I loaded the WanhaoMaker on Tuesday and set up my test STL. It worked fine.

Knowing the specs of the D5, I had built a model to take advantage of the size of the machine, a shark that would be printed in two halves. The back portion of the shark would be 22" tall, just shy of the max 23" height, and the whole shark once assembled would be about 34" long. The shark would be done in two print runs. I had the STL files all set, so once I loaded the software I imported the STL files, set up a new 'category (like FFF settings in S3D) and sliced it. At high resolution (0.10 mm height) and 50 mm/sec the tail alone would take 105 hours to print. The resulting sliced file (it took 15 to 20 minutes to slice) is an ".i" file. So I had a "sharkstern.i" file  ready for the printer.

The printer showed up the next afternoon. I put the "starkstern.i" file on the SD card and told it to print. The wingnuts were not tight at all, and the slightest turn made a difference, so fine-tuning the first layer wasn't hard, but you have to be careful to make SMALL adjustments. I printed a berm and ran the first layer at 10% speed. Even that seemed fast to me, as I tweaked the three wingnuts. But the print seemed to be going down fine, so I just let it run. I knew I wasn't going to run it for 105 hours, this was a test print. I'd run it for a few hours and see how it looked. I printed about a 1 inch tall piece in the photo called 'cross section." This took about 4 or 5 hours.

The test looked fine, but I didn't want my first print of an un-tried model for 200 hours (the stern itself was 105 with the current settings) so I opened up Lightwave and reduced my shark to about 50% of the original size. At this size the whole shark could fit on the single build plate. I also changed the resolution to .020 mm. With this done, I re-imported the STL and sliced it. The program told me the new print would take about 60 hours.

I laid down a new bed of tape, wiped it down with alcohol and the turned the knob to PRINT FROM SD CARD, pressed the knob and my file was the only one there, so I pressed the knob again and the warmup began. It takes a while for the machine to warm up, it seems like twice as long as the D4. But this was going to run for 60 hours, so no rush. I did notice the lack of alert sounds when it was ready to begin. This may be in the settings somewhere. It primed a BIG chunk of material onto the plate and I was concerned that this would be in the print area, so I quickly pulled this off the plate. While the first layer was going down I carefully fine-tuned the level and then let it run. In the future, I may make a faux shape on the outer rim of my build so I can fine tune around all the edges of the bed, not just wait for the berm around my objects.

But the print was off and running.

Fast forward three days.

I'm satisfied with my first print. It's not perfect. I have too many one line 'gaps' that remind me of when I started printing with my D4 before I learned how to tweak my settings. But I wanted to proof this model, so I let it run. I printed this out at 205° with PLA. I remember my gaps going away with my D4 when I went from 190° to 205°. It seemed that the materials 'melded' together better at this slightly higher temp and I never had the problem again. I'll try that with a small test on the D5. It now has a fan blowing directly on the nozzle,  and that's not something I'm used to. I'm sure this will be about tweaking the settings, and it wasn't too bad, I just got spoiled by perfect prints from my D4...but it did take me about a month of playing with the D4 to get to that point. This was my first complete print.

My dorsal fin did curl up at the front. Nothing else did. So I'm going to blame this on bad bed prep for the moment. Since I have a big track record of never having my PLA curl up from the bed, I'll consider this an anomaly unless it happens a second time.

The bed is illuminated with a strip of white LED lights. The noise is about the same as the D4, maybe a little louder. I ran mine sitting on the floor. In the future I'll build a platform to raise it about a foot or two off the floor.

It does us 3mm filament. It came with one spool of silver  PLA, and I had two spare rolls of silver on hand in anticipation of the arrival of the printer.

I did have a handful of small design flaws on Mr. Shark, but that's what first proofs are for. Overall, he printed just fine. My pegs and biscuit sizes were WAY off, I had a few odd structural things pop up. This is the biggest model I've ever built for 3D printing, so I had a bit of a learning curve on this too. Little things suddenly become BIG things.

Next I'm going to do some small prints to get my settings nailed down and come up with a formula that works just like I did with the D4.

One thing I will suggest is getting a UPS backup battery. After two days of printing I watched in fear as a HUGE thunderstorm was rolling across the ocean heading  right towards me. I didn't even think about powering it  from the UPS that handles my computers...I keep the printers in another room. I got lucky and we didn't loose power during the storm. But after the print finished I went down to Office Depot and  got an APC backup that would run 420 watts for 60 minutes. The D5's power supply is rated at 150W, so I figured if I had both the D4 and the D5 running, I would be covered for an hour at least. That's fine. What worries me is the 2 or 3 second outage that would ruin a print.

My overall impression is that this machine is a game-changer for me. I have little doubt that it will print as  well as my D4, but MUCH BIGGER. I have several clients that need larger pieces, and up to now I've been printing out sections and gluing them together. Very nice.

I'm sure I'll think of a handful of other notes later on. I'll add them to this thread, but for the moment I wanted to give first impressions.

And once I've rebuilt Mr. Shark to my liking...I absolutely am printing him at full size and full resolution.

A Duplicator 5 már rendelhető, rendelés esetén 2-3 héten belül szállítjuk!

Korábban is már volt egy bejegyzés egy házmakettről, amiben már írtam, hogy szerintem milyen hasznos felhasználása egy 3D nyomtatónak magánemberek számára (vagy építészirodáknak). Ezt a vonalat folytatnám egy másik házikóval, amit egyik kedves barátom számára nyomtattam a terepasztalára, H0 méretben.

Sokszor felmerül a kérdés, hogy mennyire éri meg 3D nyomtatóval elkészíteni ezt vagy azt, szemben a tömeggyártással vagy más technológiákkal.

Ebben a bejegyzésben nem tudok kimerítő választ adni erre a kérdésre, inkább csak egy egyszerű összehasonlítást végeznék: a fenti méretű H0 ház makett ára a modell boltokban olyan 3000-4000 Forint körül van. Ennél a háznál a nyomtatáshoz használt anyagmennyiség 93 gramm volt, tehát elég soknak tűnik (a teljes tekercs majd tizede), viszont árban olyan 1000 Ft körül van az anyagár. Persze a nyomtatási időt (olyan 6 óra körül) és a használt elektromos áram árát (szerintem nem számottevő költség) még nem számoltam, valamint az utómunkálatok (pl. festés) sem szerepelnek ebben az 1000 Ft-os árban.

De véleményem szerint mindent összevetve, főleg ha abba gondolunk bele, hogy saját egyedi tervezésű terepasztal tárgyat is készíthetünk, szerintem versenyképes a 3D nyomtató a boltban megvásárolható tárgyakkal összehasonlítva.

A terveim között szerepelt egy összehasonlító teszt készítése, amivel szemléltetni tudom a különböző rétegvastagság közötti különbségeket. Most elkészült! A fenti képeken látható polipot kinyomtattam 0.4mm (maximális), 0.3mm, 0.2mm, 0.1mm és 0.05mm rétegvastagsággal. Jól láthatók a különbségek. Illetve bár már erről volt szó, azért itt is megjegyezném azt a tényszerűséget, hogy ugyanazon sebesség mellett is a 0.05mm-es és a 0.4mm-es rétegvastagság között 8x-os a különbség, tehát 8x olyan sokáig tart a legaprólékosabb nyomtatás. Anyagot ugyanannyit használ természetesen mindkettő esetben a nyomtató, de az idő is számít. Szerintem a 0.2mm a jó kompromisszum minőség vs. idő tekintetében, de az olvasóra bízom a végleges ítéletet.

Továbbá még azt is meg kell jegyezni, hogy a 0.05 vagy 0.1 mm-es nyomtatáshoz jól tapadó és jól szintezett tárgyasztal szükséges.

Az egyik kedvenc "témám" az apró dolgok nyomtatása, mert egyrészt kíváncsi vagyok, mire képes a nyomtató, másrészt pedig ezeket elég gyorsan ki is lehet nyomtatni általában. Valamint az sem elhanyagolható szempont, hogy a vasútmodellezést is egy jó dolognak tartom, és szerintem a 3D nyomtató egy szakavatott terepasztal rajongó kezében aranyat érhetne. :) Most egy kis Land Rover terepjárót nyomtattam, az eredeti modellt lekicsinyítve.

Szerintem nagyon szép lett! A kasznit és az ablakot külön nyomtatta, valamint a kerekeket és a tengelyeket is. Sajnos a kerekeknél megállt menet közben a nyomtatás, a nyomtató kiírta, hogy nem tud olvasni a memóriakártyáról. Gondoltam megosztom azt is, mi volt a megoldás: az SD kártya panelhez megy egy szalagkábel, ennek a csatlakozója mozdult el (hogy miért pont most adta meg magát, jó kérdés, bár valószínűleg már laza volt eddig is, csak most eresztette el azt a tűt, amin a jelek áramolnak). Miután kézzel a helyére nyomtam a csatlakozót, már nem volt probléma, minden SD kártyás nyomtatás működött.

De nem sok hiányzott már a kerék tetejéből, úgyhogy végül nem nyomtattam újra, hanem összeragasztottam mindent (amúgy sima pillanatragasztóval remekül ragasztható a PLA és az ABS is), és elkészült a kis kocsi.

Egy másik fórumon olvastam, hogy valaki legó kockákat nyomtatott próba gyanánt. Gondoltam ez egy remek lehetőség lesz, hogy kipróbáljam a toleranciát és a nyomtatás pontosságát is. Úgyhogy kerestem a thingivere-en egy készletet, amit nyomtathattam: http://www.thingiverse.com/thing:39343

Ha valaki amúgy egy egész készletet vagy konkrétan egy méretet szeretne nyomtatni, itt van két paraméterezhető változat (ezekkel megadott méreteket lehet legenerálni és nyomtatni):

• http://www.thingiverse.com/thing:178627
• http://www.thingiverse.com/thing:50437

A nyomtatás után simán össze tudtam illeszteni a kockákat, azonban arra legalább annyira kíváncsi voltam, hogy mennyire lesznek pontosak az elkészült kockák. Meglehetősen azok lettek, meg is lepődtem! Bár PLA-val nyomtattam, ami eleve méretpontosabb alapból, de így is jó eredményeket kaptam. Ha ABS-szel nyomtatunk, akkor akár 3-5%-os zsugorodási faktort is figyelembe kell vennünk. Ezt a problémát úgy lehet kezelni, hogy nyomtatunk egy-két próbanyomatot és utána az elkészült tárgy méretei alapján képzünk egy szorzó faktort, amivel utána átméretezhetjük nyomtatás előtt még a modellt. Továbbá ezek a fajta nyomtatók sem század mm pontosak, általában azt mondják, hogy alapból 1-2 tized mm-es hibával dolgoznak, de ezen is legtöbbször lehet javítani a tengelyek illetve a szíjak állításával, adott esetben kenéssel vagy a nyomtatási sebesség csökkentésével. Ennél a nyomtatásnál a következő képen látható eredményeket kaptam:

Egész jó. A legrosszabb eredményt a magasságnál kaptam, de nem abban az irányban, amire számítottam: a magassága a tervezetthez képest kb. 2%-kal nagyobb lett! Ha alacsonyabb lett volna, azt még a szintezéssel meg tudtam volna magyarázni (bár lehet, hogy itt is kicsit magasabban kezdte a nyomtatást gép, mint kellett volna). De még ezen lehetne javítani.

Sajnos elég régen jelentkeztem utoljára nyomtatott tárggyal, úgy látszik ez a minden napra kitétel egy kicsit ambiciózus volt. :) Mindenesetre most egy egyszerűbb, de szerintem annál jópofább dologgal folytatnám: egy kis nyomtatott piros autó. Semmi extra látszólag nincs benne (azon kívül, hogy szerintem jól is néz ki), viszont az érdekessége, hogy a kerekei forognak! A nyomtatás után egy kicsit megfeszegetve (óvatosan) a tengelyeket a kerekek forogni fognak, mivel a tervezője kis hézagot hagyott a tengelyek és a fal között. Ebből is látszik, hogy sok dolgot egy darabban ki lehet nyomtatni, ha jól tervezzük meg a 3D modellt.

Természetesen ennél a nyomtatásnál is volt néhány tanulság. A piros áttetsző PLA egy kicsit megmakacsolta magát, nem extrúdálódott olyan szépen, mint pl. a zöld vagy a szürke PLA. Nevezetesen ha az ember jól megnézte közelről a nyomtatott tárgyat, itt-ott látszott, mintha az egyes rétegek egy-egy szakasza kimaradt volna. Ezt angolul skipping-nek, azaz végülis kihagyásnak hívják, ahol valami miatt az extrúder nem tud egy ideig nyomtatni. Ha ez sokáig tart és/vagy halljuk, ahogy kattog az extrúder, azt air printingnek (levegőbe nyomtatásnak) nevezzük, és egy viszonylag gyakori jelenség (erről részletesen egy másik bejegyzésben). Ebben az esetben viszont csupán annyi volt a megoldás, hogy a hőmérsékletet emelnem kellett (a szokásos 195-200 fokról 210-re), illetve egy picit csökkentettem nyomtatás közben a sebességet. Ezzel elértem, hogy szépen és egyenletesen extrúdálódott az anyag. Ebből az a tanulság, hogy nem csak anyagtípusonként (ABS vs. PLA), hanem bizony színenként, vagy akár különböző gyártók ugyanolyan színű anyagai között is van különbség, és meg kell találni az optimális hőmérsékletet (adott esetben akár sebességet is). Ugyanis ami az egyik tekercsnél optimális hőmérséklet, az a másiknál nem biztos, hogy jól működik.

Ja és a másik tanulság: nyomtatás előtt közvetlenül ne fújjunk hajlakkot a tárgyasztalra száradás nélkül, mert ha igen, akkor olyan jól fog tapadni a nyomtatott tárgy, hogy nagyon nehéz lesz eltávolítani.

Ezt a modellt (Blank Minifig, Jumbo Snap-Together Version) már korábban kinyomtattam, de azért gondoltam megosztom a blogon az ezzel kapcsolatos tapaszlatokat is, és a tippeket, amelyeket le lehet szűrni ennek a tárgynak a nyomtatásából.

A fenti képek a tárgy 75%-ra csökkentett méretarányú nyomtatásából jöttek létre. Itt érdemes megjegyezni, hogy 75% nem tűnik soknak, de ha 75%-kal csökkentünk arányosan az összes tengely (X,Y,Z) mentén egy 3D-s modellt, akkor a test térfogatát valójában az eredeti több, mint felére csökkenteni! Tehát a felhasznált anyagmennyiség (és az idő) is több mint felére csökken! Ezt érdemes észben tartani, ha nyomtatunk. Fordítva is igaz természetesen az egyenlet, ha valamit akár csak 20%-kal növelünk, akkor a térfogata ennél nagyobb mértében növekedik! Korábban kinyomtattam ezt a figurát rózsaszínben is. Az eredeti méretarányú, pink verzióról néhány kép, az összehasonlítás végett:

De térjünk vissza az elemezni kívánt nyomtatásra!

A fotókon látható, hogy bár a linkelt oldalon a test egyes részei külön külön STL fájlban lettek feltöltve, én mégis egyszerre nyomtattam őket. Miért? A legkézenfekvőbb magyarázat az volna, hogy azért, hogy gyorsabban ki tudjam nyomtatni a tárgyat. Ez a válasz helyes is meg nem is. Attól önmagában, hogy sok különálló testet egyszerre nyomtat az ember (szemben az egyenkénti nyomtatással), a "nettó" nyomtatási idő valójában növekedni fog! Ez azért van, mert ha csak egy testet nyomtat a nyomtató egyszerre, akkor nem kell ide-oda utaznia a fejnek az egyes részek között. Bár ennek a nyomtatás nélküli mozgásnak a sebessége általában magasabb (travel feedrate, speed while extruding), mint a nyomtatási sebesség (feedrate, speed while traveling), de így is jelentős időt elvihet. Különösképpen, ha sok különálló test között kell ugrálni, és ugye ezt minden olyan rétegnél meg kell tenni sokszor, ahol több test van (még: mert ugye egy bizonyos magasság után csökkenhet a még éppen nyomtatott részek száma).

Viszont az egyes részeket külön nyomtatjuk, akkor sokkal kevesebb az ilyen "ugrálás" egyik helyről a másikra. Ugyanakkor - s főleg, ha sok kis apró részből áll a nyomtatandó feladat - sok időt elvesz a testek eltávolítása a tárgyasztalról, az esetleges tárgyasztal tisztogatás, a nyomtatás újraindítása (újrafelfűtése), előzetesen a modellek egyenkénti slicing / szeletelése (Makerware-rel vagy ReplicatorG-vel, pl.), stb. Így tehát a bruttó idő akár kevesebb is lehet, ha egyben nyomtatunk. Másfelől viszont ha külön nyomtatjuk, akkor más és más beállításokat tudunk megadni (rétegvastagság, kitöltöttség, sebesség, stb.) az egyes részekre, mert lehet, hogy valamit lassabban érdemes valamit pedig gyorsabban. Mindebből, amit leírtam, látszik, hogy nem fekete fehér a kérdés, érdemes a fenti (és még más) szempontokat mérlegelni.

Ja, és kimaradt egy fontos kérdés: hogyan lehet egyáltalán különálló STL-eket egyszerre nyomtatni? A legegyszerűbben talán Makerwarrel lehet ezt megoldani: az Add gomb segítségével egymás után tudjuk hozzáadni és elhelyezni a különálló modelleket a tárgyasztalon. Figyeljünk, hogy minden tárgy alja pontosan legyen a tárgyasztal síkjára helyezve, ne lebegjen a levegőben egyik sem, mert annak csúnya vége lehet. Ha szépen elhelyeztük a Makerware-ben a testeket, akkor akár ki is exportálhatjuk egy nagy egybefüggő STL fájlba az egészet, ha ReplicatorG-t használnánk valamiért (figyeljünk, hogy STL formátumba mentsünk, ne a Makerware saját thing formátumába).

Amit szintén tanulni lehet ebből a példából, hogy nem minden esetben szükséges alátámasztást használni, még akkor sem, ha esetleg maga a Slicer (Makerware, pl.) ezt javasolná (ha bekapcsoljuk a Support lehetőséget), vagy ha a modell készítője is javasolja. Ennél a modellnél a fejnél lett volna elméletileg szükség alátámasztásra, mivel az alsó részen felfelé ívelő rész elvileg elég meredek. De PLA-t, és főleg a korábban bemutatott tárgyhűtő ventilátort használva alátámasztás nélkül is szép eredményt kaptam, mi több így valószínűleg összességében is szebb lett a felület, mintha nekem kellett volna utólag kézzel eltávolítanom az alátámasztást. Ez persze ebben az esetben valószínűleg szerencse is volt, de egy idő után mi magunk is megtippelhetjük, hogy szükséges-e vagy sem alátámasztás. A törzset (lásd a képen) viszont mindenképpen alátámasztással kellett nyomtatni, és nem is volt sajnos olyan egyszerű a hajlatokból eltávolítani a plusz alátámasztás maradványait (mert pl. az összeillesztési csapokba is rakott plusz anyagot). De a végeredmény elég szép lett.

A nyomtatáshoz amúgy világoszöld PLA-t használtam, 200 fokon, 0.2mm-es rétegvastagsággal (valószínűleg a 0.3mm is elegendő lett volna), ha jól emlékszem kb. 70 mm / sec-es sebességgel. A törzset (Support) alátámasztással.