Valentin napra nyomtattam még kinyitható szívecske dobozkákat is, ezeket szóróajándékként is lehet használni, de én még beletettem a belső fedelébe egy fényképet is.

Ami ennél a nyomtatásnál egy új trükk volt, hogy szerettem volna elérni, hogy a tárgy teteje és alja (itt ugye mindkettő érintkezik a tárgyasztallal) tükörsima és fényes legyen, szó szerint. Ehhez nem volt megfelelő a hajlakkos felület. Mert bár az is elég sima felületet biztosít (amúgy néha az előzőleg nyomtatott tárgy által felvett forma haloványan visszaköszön a következő alján - feltéve ha nem cserélgeti folyamatosan a hajlakk réteget az ember, ami lássuk be macerás volna) - de a lakk egy kicsit rátapad a tárgyra, így mattabb lesz a hatás. Korábban amúgy is ki akartam próbálni, hogy lehet-e csak üveglapra nyomtatni, mert sok helyen írták, hogy igenis lehet.

És valóban: sikerült csak sima üveglapra, 60 fokra felfűtve kinyomtatom ezeket a tárgyakat, felpöndörödés nélkül! És nagyon szép fényes lett a felület. A hátránya viszont ennek a módszernek, hogy nagyon nagyon pontosan kell szintezni a tárgyasztalt: ha túl messze van a fúvóka, nem tapad, felszedi már az első réteget, magával húzza a fej. Ha túl közel: dettó, felszedi az első réteget már. Tehát pont el kell találni azt a magasságot, ahol működik a dolog. A hajlakkos megközelítéssel kicsit megengedőbb a dolog, mivel ott azért a hajlakk is eléggé fogja a már letett réteget.

Látható az is amúgy, hogy egyszerre több dobozkát nyomtattam, mert nem akartam cserélgetni őket egymás után...

Természetesen Valentin napra is tudunk mivel szolgálni: egy fogaskerékkel forgatható naaagy szív formájában. A darabokat (csapokat, fogaskerék darabokat, stb.) külön kinyomatjuk, majd összerakjuk (ez önmagában is egy jó játék, mert azért nem olyan egyértelmű elsőre) és már kész is! A csapok kicsit szorulnak, ezért érdemes megolajozni őket összerakás előtt.

Nagyon jópofa ez a tárgy amúgy, a fogaskerekek mentén elforgatva érdekes alakzatokat kapunk.

Az eredeti tárgy amúgy ez: http://www.thingiverse.com/thing:12208, ami én nyomtattam, az ennek az egyik remixe. Illetve azóta az eredeti készítőtől is van egy újabb PLA barát változat: http://www.thingiverse.com/thing:243278

A terveim között szerepelt egy összehasonlító teszt készítése, amivel szemléltetni tudom a különböző rétegvastagság közötti különbségeket. Most elkészült! A fenti képeken látható polipot kinyomtattam 0.4mm (maximális), 0.3mm, 0.2mm, 0.1mm és 0.05mm rétegvastagsággal. Jól láthatók a különbségek. Illetve bár már erről volt szó, azért itt is megjegyezném azt a tényszerűséget, hogy ugyanazon sebesség mellett is a 0.05mm-es és a 0.4mm-es rétegvastagság között 8x-os a különbség, tehát 8x olyan sokáig tart a legaprólékosabb nyomtatás. Anyagot ugyanannyit használ természetesen mindkettő esetben a nyomtató, de az idő is számít. Szerintem a 0.2mm a jó kompromisszum minőség vs. idő tekintetében, de az olvasóra bízom a végleges ítéletet.

Továbbá még azt is meg kell jegyezni, hogy a 0.05 vagy 0.1 mm-es nyomtatáshoz jól tapadó és jól szintezett tárgyasztal szükséges.

Már korábban is írtam olyan dolgokról, amelyeket több darabból lehet kinyomatni és a végén összerakni. Erre egy remek példa a mostani bejegyzésben bemutatandó nagy bábu: https://www.thingiverse.com/thing:17707. Mint a képeken is látszik több hosszas nyomtatási feladat eredményeként összerakhatunk egy majd' 45 cm magas, rugós összeillesztésekkel összerakott bábut.

A csapok nagyon szorosokat voltak, mivel PLA-val nyomtatattam, a PLA maga sem rugalmas (ABS-szel jobb lett volna ilyen szempontból). Viszont valahol olvastam egy trükköt, hogy forró vízbe áztatva egy rövid időre meg lehet lágyítani a PLA-t és így ezután könnyebben össze tudtam illeszteni a csapokat és a részeket. Ezt a trükköt ilyen tárgyaknál lehet alkalmazni, de azért óvatosan, mert én pl. vízforralót használtam, és a forró víz jó puhává tette a darabokat...

A részeknél amúgy kivételesen 0.3mm-es rétegvastagságot használtam, így is sokáig tartott a nyomtatás (összeadva 12 óra).

Talán még emlékeztek arra, hogy írtam egy tippről, az acetonos gőzfürdőről, amivel az ABS-szel nyomtatott tárgyakat lehet könnyen felületkezelni. Már akkor is írtam, hogy azért csínján bánjunk vele, főleg, hogy mennyi ideig hagyjuk a befőttes üvegben a tárgyat. Itt van néhány kép, hogy mi lett a bástyából másfél hét után:

Így nézett ki korábban:

Korábban már írtunk arról, hogy sok esetben a nyomtatott tárgyak egyes részeit csak plusz alátámasztás rétegekkel tudja a nyomtató kinyomtatni, ugyanis a fizika törvényeit (gravitáció) ezek a nyomtatók sem tudják meghazudtolni (bár hidakat elég jól tudnak csinálni).

Azonban az ingyenes meshmixer program segítségével sokkal kevésbé anyag és időigényes, nem utolsó sorban könnyebben eltávolítható támasztékot lehet a tárgyba generálni. Íme egy példa:

Ez egy példa modell, amibe már előzetesen a meshmixerrel elhelyezték az alátámasztást, de jól szemlélteti, mit tudunk elérni ezzel a megoldással. Ami biztos viszont, hogy mivel apró és vékony kis pálcákat nyomtat a nyomtató a támaszték gyanánt, ezért ajánlatos lassabb (pl. 50mm-sec körül) sebességet választani.

A múltkori nyomtatásnál nagyon megtetszettek a PrettySmallThings által készített modellek, úgyhogy gondoltam emelem a tétet és egy még aprólékosabb tárggyal folytatom.

Azt kell, hogy mondjam, hogy meg vagyok elégedve az eredménnyel: nagyon szépen kijöttek az egyes rudak, és a retraction (szálvisszahúzás) is jól teszi a dolgát, mert csak nagyon minimálisan "szöszösödik" az egyes részeknél. Persze a nyomtatást kicsit alacsonyabb (50mm/sec) sebességen végeztem, de így is elég hamar megvolt ez a modell és az eredmény magáért beszél. Itt is alátámasztás nélkül tudta a nyomtató ezt a tárgyat nyomtatni, minden probléma nélkül...
 

Az egyik kedvenc "témám" az apró dolgok nyomtatása, mert egyrészt kíváncsi vagyok, mire képes a nyomtató, másrészt pedig ezeket elég gyorsan ki is lehet nyomtatni általában. Valamint az sem elhanyagolható szempont, hogy a vasútmodellezést is egy jó dolognak tartom, és szerintem a 3D nyomtató egy szakavatott terepasztal rajongó kezében aranyat érhetne. :) Most egy kis Land Rover terepjárót nyomtattam, az eredeti modellt lekicsinyítve.

Szerintem nagyon szép lett! A kasznit és az ablakot külön nyomtatta, valamint a kerekeket és a tengelyeket is. Sajnos a kerekeknél megállt menet közben a nyomtatás, a nyomtató kiírta, hogy nem tud olvasni a memóriakártyáról. Gondoltam megosztom azt is, mi volt a megoldás: az SD kártya panelhez megy egy szalagkábel, ennek a csatlakozója mozdult el (hogy miért pont most adta meg magát, jó kérdés, bár valószínűleg már laza volt eddig is, csak most eresztette el azt a tűt, amin a jelek áramolnak). Miután kézzel a helyére nyomtam a csatlakozót, már nem volt probléma, minden SD kártyás nyomtatás működött.

De nem sok hiányzott már a kerék tetejéből, úgyhogy végül nem nyomtattam újra, hanem összeragasztottam mindent (amúgy sima pillanatragasztóval remekül ragasztható a PLA és az ABS is), és elkészült a kis kocsi.

A béka egy gyakori teszt tárgy a nyomtatási minőség és szeletelési beállítások kalibrálásához. Eddig csak ABS-szel nyomtattam ki jó régen, de akkor le is festettem akril festékkel:

A napi tipp tárgya az, miszerint akril festékkel remekül lehet mind az ABS-t, mint a PLA tárgyakat festeni. Azért vigyázzunk, ne túl vastagon fessük, mert akkor könnyebben lepattogzik. Ha valaki elég türelmes, esetleg még fel lehet a festék rétegre vinni egy fixáló réteget is.

Gondoltam most újra kinyomtatom, ezúttal kék PLA-val. Szép lett! Szép lett a hátán a fokozatos emelkedések, szépek lettek a kontúrok is. 0.2mm, kék PLA, 80mm/sec.

Pont a napokban kérdezte tőlem egy érdeklődő, hogy mi a tapasztalatunk az acetonos fürdővel. Úgyhogy gondoltam csinálok egy gyors tesztet és beszámolok róla itt, hogy mire is használható.

Mit is értünk acetonos fürdő alatt? Ez egy olyan trükk, amit ABS esetén lehet alkalmazni. Tudvalevő, hogy az ABS-t acetonnal lehet oldani, felületkezelni. Ennek egyik módja, hogy egy kevés acetont (mondjuk egy fél-1cm magasságnyit) rakunk egy befőttesüvegbe és abba beleteszünk egy kis állványt (itt a képen egy elhasznált mécses), amire rátesszük a felületkezelni kívánt tárgyat és 1-2 napig ott hagyjuk. Utána még a 0.3mm-es rétegvastagsággal készült tárgyaknak is elmossa a rétegezettségét az aceton és fényes felületet ad az amúgy matt hatású ABS-nek. Látható a képen viszont, hogy azért óvatosan, mert az aceton meglágyítja a műanyagot, itt pl. a bástya tornyán lévő kiszögellések kicsit eldeformálódtak.

Egyéb variációk a témára:

• http://blog.reprap.org/2013/02/vapor-treating-abs-rp-parts.html
• http://www.3ders.org/articles/20130324-acetone-vapour-bath-smoothing-experiment-and-safety-test.html
• http://hackaday.com/2013/02/26/giving-3d-printed-parts-a-shiny-smooth-finish/

De bátran kísérletezzünk, mert elég szép eredményt lehet elérni ezzel a trükkel! Én amúgy gyógyszertárban vettem a tiszta acetont, a körömlakklemosó nem az igazi, mert az oldott és egyéb dolgok is vannak benne. Ja és óvatosan az acetonnal, mert gyúlékony anyag és irritáló hatása is van, ezért szabad térben kísérletezgessünk!

Egy másik fórumon olvastam, hogy valaki legó kockákat nyomtatott próba gyanánt. Gondoltam ez egy remek lehetőség lesz, hogy kipróbáljam a toleranciát és a nyomtatás pontosságát is. Úgyhogy kerestem a thingivere-en egy készletet, amit nyomtathattam: http://www.thingiverse.com/thing:39343

Ha valaki amúgy egy egész készletet vagy konkrétan egy méretet szeretne nyomtatni, itt van két paraméterezhető változat (ezekkel megadott méreteket lehet legenerálni és nyomtatni):

• http://www.thingiverse.com/thing:178627
• http://www.thingiverse.com/thing:50437

A nyomtatás után simán össze tudtam illeszteni a kockákat, azonban arra legalább annyira kíváncsi voltam, hogy mennyire lesznek pontosak az elkészült kockák. Meglehetősen azok lettek, meg is lepődtem! Bár PLA-val nyomtattam, ami eleve méretpontosabb alapból, de így is jó eredményeket kaptam. Ha ABS-szel nyomtatunk, akkor akár 3-5%-os zsugorodási faktort is figyelembe kell vennünk. Ezt a problémát úgy lehet kezelni, hogy nyomtatunk egy-két próbanyomatot és utána az elkészült tárgy méretei alapján képzünk egy szorzó faktort, amivel utána átméretezhetjük nyomtatás előtt még a modellt. Továbbá ezek a fajta nyomtatók sem század mm pontosak, általában azt mondják, hogy alapból 1-2 tized mm-es hibával dolgoznak, de ezen is legtöbbször lehet javítani a tengelyek illetve a szíjak állításával, adott esetben kenéssel vagy a nyomtatási sebesség csökkentésével. Ennél a nyomtatásnál a következő képen látható eredményeket kaptam:

Egész jó. A legrosszabb eredményt a magasságnál kaptam, de nem abban az irányban, amire számítottam: a magassága a tervezetthez képest kb. 2%-kal nagyobb lett! Ha alacsonyabb lett volna, azt még a szintezéssel meg tudtam volna magyarázni (bár lehet, hogy itt is kicsit magasabban kezdte a nyomtatást gép, mint kellett volna). De még ezen lehetne javítani.

A most nemrég felbontott kék PLA-val kinyomtattam újra 100 mikronos rétegvastagsággal a koponya modellt. Nagyon szép lett a felülete, szinte alig látszanak a rétegek és szép egyenletes mindenhol. Egyedül a koponya egyik arccsontja volt olyan, hogy kicsit a levegőbe lógott, de ezt az 1-2 apró lelógást egy késsel eltávolítottam és most már nem is látszik.

Az viszont látszik, hogy a 100 mikronos, és viszonylag lassabb (50mm/sec-es) nyomtatás bizony el tud tartani egy jó darabig, még egy közepes méretű tárgy esetén is. Itt ha jól emlékszem olyan 2 és fél órát tartott a nyomtatás.

Ami viszont érdekes volt, és már korábban is gyanakodtam rá, most úgy tűnik, bizonyítást is nyert, hogy a Makerware és a ReplicatorG más-más kezdő Z értéket használ. Az asztal úgy volt kalibrálva mostanában, tehát szintezve, hogy a Makerware-ből nyomtatott tárgyak jól tapadtak, de nem túlságosan azért, hogy ne tudtam volna őket eltávolítani. Most ez a koponya X3G fájlt viszont még anno a Skeinforge + ReplicatorG párossal lett generálva, és azt vettem észre, hogy egy leheletnyivel alacsonyabban kezdte a nyomtatást a nyomtató, így nagyon odaragadt a koponya alja a tárgyasztalhoz. Sokat kellett feszegetnem és a szikével piszkálnom, még végre sikerült eltávolítani. Tehát jó tudni, hogy ha felváltva használnánk a Makerware és ReplicatorG által generált X3G fájlokat, akkor lehetnek ilyen problémák a tárgyasztal szintezése kapcsán.

Ebben a bejegyzésben szeretnék egy rövid áttekintés nyújtani a Magyarországon jelen pillanatban kapható otthoni felhasználású 3D nyomtatókról (tehát nem a sokmilliós ipari gépekről, bár az is megérne egy misét).

Rögtön az elején szeretnénk leszögezni, hogy bár próbálunk objektívak, lenni, de azért természetesen némi szubjektív vetület is belekerül az összehasonlításba, lévén mi magunk is értékesítünk 3D nyomtatót. És természetesen az lesz a konklúzió (előre lelövöm a poént), hogy miért a mi általunk forgalmazott nyomtatók a legjobbak. :) De ettől még igyekszem, hogy azok a dolgok, amiket a többi nyomtató kapcsán felhozok pro és kontra érvek, teljes mértében objektív tényeken alapuljanak. Ha mégsem így volna, hajlandó vagyok módosítani a leírásokon.

3D Systems nyomtatók: Cube, CubeX Duo és CubeX Trio

	Cube (2. gen.): Ez a Magyarországon legtöbb helyen árusított, otthoni felhasználásra alkalmas 3D nyomtató. Még a MM is árusítja, persze természetesen a szokásosan prémium áron. Pro designos kinézet és egyszerű kezelés könnyen kezelhető szoftver Kontra kicsi tárgyasztal prémium ár (még a legolcsóbb helyen is bruttó 420e Ft, ami ugyanannyi, mint a mi általunk forgalmazott kétfejes, profibb 3D nyomtató) a szálak horror áron vannak: 300 grammos egy patron, ami a legolcsóbb helyen is 13e Ft. Arányosan 4.5x drágább 1kg szál, mint amennyiért mi forgalmazzuk az ABS vagy PLA szálakat nem használathó, csak a saját Cube szállal (kis hekkeléssel persze át lehet fejteni egy normál ABS vagy PLA szálat a dobra, de ez elég körülményes) zárt, saját rendszerű, limitált funkciókkal bíró szoftver legjobb minőség: 0.2 mm-es rétegvastagság
	CubeX és CubeX Duo: A Cube egy és kétfejes nagy testvére, ami számtalan előnyös tulajdonsággal bír (designos, nagy tárgyasztal felület, pontos), egyedüli "probléma", az ára: bruttó 930.000 Ft a kétfejes változat, tehát több, mint 2x annyiba kerül, mint az általunk forgalmazott nyomtató. Illetve a CubeX szál "patron" kicsit több, mint fél kg-nyi anyagot tartalmaz, cserébe viszont jó drága: bruttó 31000 Ft. Ennyiért nálunk 3.4kg anyagot lehet venni, tehát majdnem 7x-es az árkülönbség. Megéri? Nem hinném. Ennél a típusnál is elmondható, hogy zárt, saját rendszerű szoftvert adnak hozzá. Kicsit utánaolvasva nem túl sok jót írnak erről a típusról, persze lehet, hogy csak rossz széria volt az első és azóta megoldódtak a problémák.
	CubeX Trio: Háromfejes változat, ugyanazt el lehet mondani róla, mint a CubeX Duo-ról. Ennek a típusnak az ára: 1 millió 250e Ft. Nem olcsó.

Makerbot nyomtatók: Replicator 2 és Replicator 2X

	A Makerbot által gyártott Replicator 1 (dual) nyomtató az a nyomtató, aminek a nyílt forráskódú tervei alapján (de azokat továbbfejlesztve) készítette el pl. a Wanhao cég a saját nyomtatóját. Replicator 2: egy extrúder, nincs fűtött tárgyasztal (ezért csak PLA-val lehet nyomtatni, ami bizonyos értelemben limitáció), cserébe designos a kinézet és 915e Ft-os bruttó ár. Amiben jók a Makerbot Replicator2/2x típusok, hogy elég nagy közösség van mögötte, custom firmware (Sailfish), stb. De mivel a Wanhao Duplicator 4 is teljes mértékben kompatibilis a Replicator 1 Dual típussal, ezért ugyanezt ott is el lehet mondani.
	A Replicator 2X típus dupla extrúderrel és fűtött tárgyasztallal rendelkezik, így alkalmas mind PLA, mind ABS-szel való nyomtatásra. Design-os, jó szoftver környezettel bír (lásd Replicator 2), pontos, stb. Az egyedüli hátránya az ára: 1 millió 114e Ft. Ez 2.5x-öse az általunk forgalmazott, hasonló tudású és minőségű nyomtatónak. Amiben jobb a 2X, az a nagyobb tárgyasztal (25x16x15cm vs. 22.5x14.5x15, tehát egyik irányban 2.5 cm, másik irányban 1.5cm-el nagyobb). Tehát véleményem szerint nem éri meg a 2.5x-ös árat, még akkor sem, ha kicsit designosabb és leheletnyit nagyobb a tárgyasztal.

Velleman K8200 építőkészlet

Pro Olcsó építőkészlet (legolcsóbb helyen bruttó 220e Ft.) Viszonylag könnyen összerakható Elfogadható minőség ABS és PLA is használható, köszönhetően a fűtött tárgyasztalnak Kontra Nem túl nagy tárgyasztal (főleg nem elég széles bizonyos dolgokhoz) A felbontás nem biztos, hogy eléri a komolyabb gépekét, persze bizonyos használatra megfelelő lehet - lévén 0.5mm-es fúvókát használ Egyszerű konstrukció

Leapfrog Creatr

Egész jó gépnek tűnik a Leapfrog Creatr, a mechanikai részek is jól meg vannak tervezve, és a tárgyasztal is jó nagy (23x27x20cm). Az ára viszont kissé borsos, 700e Ft a két extrúderes változat, ami majd' 300e Ft-tal drágább, mint az általunk forgalmazott Wanhao Duplicator 4. Egy valamivel nagyobb tárgyasztal nem biztos, hogy megér ennyit, főleg, hogy sokszor még darabolni is lehet a tárgyakat. Illetve a gyári specifikáció alapján a 60mm/sec-es extrúdálási sebesség nem valami gyors, elég sokáig tarthat egy nagyobb tárgy elkészítése ezzel a sebességgel. De amúgy nem tűnik rossz gépnek.

RepRap Huxley

A RepRap indította az otthoni 3D nyomtatás forradalmát, és azóta számtalan típus jelent meg a RepRap zászlaja alatt. A Huxley nem egy rossz típus amúgy, de ez is egy egyszerű konstrukció, viszonylag kis tárgyasztallal. Ára 300e Ft bruttó, bár ahol láttam árusítani, ott még elkérnek 30e Ft-ot egy beüzemelésért és egy 20 perces bemutatóért, ami szerintem kicsit drága. Mi bemutatót telephelyünkön ingyenesen nyújtunk, a kiszállítás beüzemeléssel és akár 1-2 órás oktatással vidékre is csak 15.000 Ft.  Mivel 0.5mm-es a fúvóka, ezért a minimális rétegvastagság olyan 0.2mm környékén van.

Wanhao Duplicator 4 és Wanhao Duplicator 4X

Végül elértünk az általunk forgalmazott nyomtatóhoz, a Wanhao Duplicator 4-hez. Véleményem szerint ebben az árban (dupla extrúderes bruttó 425e Ft, szimpla extrúderes bruttó 380e Ft.) verhetetlen. Igaz, hogy a Makerbot nyomtatói alapján készült, tehát valamilyen szinten másolás, de mivel a Replicator 1 még nyílt forráskódú volt, tehát ebben a RepRap nyomtatókra hasonlít. Az extrúdert és az elektronikát továbbfejlesztette a kínai gyártó, viszont szoftveresen kompatibilis maradt pl. a Makerware-rel és más használható slicerekkel (Slic3r, Skeinforge, Cura, Simplify3D, stb...). Cégünk teljes szervizhátteret biztosít a nyomtatóhoz, Magyarországon, és 1 éves garanciát vállalunk, tehát semmilyen rizikó nincs ebben a nyomtatóban. Továbbá talán a weboldalunkon található leírások és ez a blog is bizonyítja, hogy mi nem csak árusítjuk, de jól ismerjük és használjuk is ezt a nyomtatót.

Remélem ez az összehasonlítás hasznos volt azoknak, akik most terveznek Magyarországon, magyar beszállítótól 3D nyomtatót venni. Nem állítom, hogy minden igényre és esetben a Wanhao Duplicator 4 3D nyomtató a legjobb választás, de szerintem ár/érték arányban verhetetlen.

Továbbá szerintünk ez a blog is egy hozzáadott érték, ahol életszerű tapasztalatokról és tippekről számolunk be, tehát nem csak árusítjuk, de nap mint nap használjuk a nyomtatót és feszegetjük a határokat.

A múltkori hajtogatható kockán felbuzdulva kerestem még olyan dolgokat, amelyeket a mechanikus részek (pl. zsanérok, forgatható részek) ellenére egyben lehet nyomtatni. Erre remek példa ez a titkos szívecske doboz: http://www.thingiverse.com/thing:44579 Kicsit összeforrtak az élek, és a forgató részt is elsőre nem volt egyszerű elfordítani, de végeredményben nagyon szép és jópofa lett! Hab a tortán, hogy aki szeretné, paraméterezheti OpenSCAD-dal vagy a thingiverse customizer-ben, és saját szöveget írhat rá!

Rózsaszín PLA, 0.2 mm, 70mm/sec. A hidak (a teteje) is jól sikerültek, alig egy-két helyen lógott egy nagyon picit a szál...

Találtam egy jó kis sakk készletet a thingiverse-en, gondoltam kinyomtatom. Első körben a pirosban nyomtattam ki a készlet egyik felét, két részletben, az eredeti méret 50%-án. Szerintem jól sikerült. Alkalomadtán kinyomtatom egy másik színből a többit, és nyomtatok papírból (micsoda régimódi dolog, papírra nyomtatni! :)) egy sakktáblát.

Piros áttetsző PLA, 0.2mm-es rétegvastagság, 60mm/sec, 215 fok (60 fokos tárgyasztal). Alátámasztás (support) nem kell, de a ló állának alja egy kicsit lelógott, pedig a leírás alapján elvileg nem szükséges egyik darabhoz sem. De így is jó lett, kis késsel levágtam az állánál a lelógó részt.

Gondoltam, egy bejegyzésben leírom, milyen dolgok vannak a nyomtató körül, amiket nap mint nap használok. Így néz ki nálam a nyomtató környéke:

Szike és lapos szike: ezekkel szoktam óvatosan eltávolítani a tárgyakat, főleg, ha nagyobb felületen tapad, és nem mozdul. Általában elegendő az egyik sarkában (ahol nem látszik, ha egy kicsit megsértjük a tárgy szélét) feszegetni a tárgyat, és lepattan legtöbbször. Vigyázzuk, ne karistoljuk össze a tárgyasztalt (üveget vagy kapton fóliát).

Kis csípőfogó: ezzel szoktam a szálat vágni, pl. ha szálat cserélek, akkor a kihúzott szál végét le kell csípni, mert az olvadt lesz.

Fogkefe: ezzel szoktam a fúvókáról leszedni a ráragadt szálat (főleg, ha még fel van hevítve). Illetve ezzel lehet tisztítani az extrúder fogaskerekét is, ha meg kell pucolni.

Kis villáskulcs és kétméretű imbuszkulcs: a vastagabb imbuszkulccsal lehet a ventilátort leszedni illetve az extrúder blokkot is lecsavarozni (dupla fúvóka szintezésnél). A vékonyabbal az extrúder műanyag blokkot lehet szétcsavarozni, ha pl. tisztítani kell a fogaskereket. A kis villáskulccsal lehet az egész extrúder száltovábbító menetes csövet leszedni (általában nincs erre szükség).

Papírlap (itt csekk): a tárgyasztal szintezéshez szoktam használni. Ha minden sarokban kicsit súrlódik / szorul, egyforma mértékben, akkor valószínűleg jó a szintezés. A folyamatról bővebben a weboldalunkon illetve egy későbbi bejegyzésben is beszámolunk.

Kis szemetes vödör: a nem sikerült darabokat és a Makerware által nyomtatás elején húzott szálcsíkot egy ilyen kis porkávés vödörbe gyűjtöm, majd egy idő után ürítem.

Ezeken kívül használok még 100%-os acetont a tárgyasztal tisztítására (kapton fólia esetén), illetve Fructis hajlakkot PLA-val való nyomtatáshoz.

Nem titkolt szándékunk, hogy olyan használatát szeretnénk bemutatni a 3D nyomtatónak, amivel olyas valakinek is megérheti 3D nyomtatót vásárolni, aki nem ipari tervezésre használná, hanem a mindennapi munkájához, pl. szemléltetéshez. Ebben az esetben egy házmakettet nyomtattam, bizonyítva, hogy pl. egy tervező / építész irodának is mégérheti 3D nyomtatót vásárolnia, mert szerintem nagyon szépen lehet kézzelfogható maketteket készíteni, egyszerűen és relatíve olcsón.

Az eredeti modellt 50%-ára csökkentettem, hogy egyszerre ki tudjam nyomtatni a 3 részét. Így is (az átlagnál kicsit lassabb sebességgel) 5 órát tartott a nyomtatás, 0.2mm-es rétegvastagság mellett. De szerintem nagyon szép lett az eredmény. És hogy mennyibe kerül egy ilyen makett? Ha jól emlékszem a Makerware szerint 80 gramm anyag volt szükséges, ez kb. 800 Ft anyagköltség.

Ennél a nyomtatásnál egyébként csak arra kellett figyelni, hogy a tárgyasztal széle felé is jó legyen a tapadás, tehát hogy a szintezettség jó legyen. Biztos ami biztos, egy kis hajlakkot még fújtam a tárgyasztalra nyomtatás előtt nem sokkal.

A későbbiekben is szeretnénk bemutatni olyan lehetőségeket, hogy milyen felhasználása lehet egy 3D nyomtatónak.

Egy ismerős megkért, hogy nyomtassunk a 12 éves lányának (Reni) egy lovat. Először az jutott eszembe, hogy ez nem lesz egyszerű annyira, hiszen egy ló elég bonyolult forma, biztosan kell hozzá alátámasztás is majd.
Végülis mégsem kellett, mert találtam egy jó kis ló modellt, amit úgy oldott meg a tervező, hogy kettévágta a modellt. Ez egy jó trükk, amit akkor lehet használni, ha amúgy a modellt csak alátámasztással lehetne nyomtatni. Vágáshoz a netfabb basic nevű ingyenes programot ajánljuk, ha nincs másik profibb modellező programunk. Itt pedig egy rövid angol nyelvű leírás a vágás mikéntjéről:  http://www.3dgeni.us/trimming-objects-with-netfabb-studio-basic/

Mivel lánynak lesz, gondoltam hogy a piros áttetsző PLA megfelelő szín lesz. Az eredeti méretet 150%-ára növeltem, hogy ne legyen olyan törékeny. Összeragasztás után egész jó lett az eredmény! Mivel PLA-val nyomtattam, ezért smirglizni, csiszolni sajnos nem lehet, de azért talán nem olyan vészesen látszik az összeillesztés. Sajnos a farka elmozdult nyomtatás közben, ezért azt külön kellett rögzítenem.

A mai nap próbálgattam a hőmérséklet és a sebesség viszonyát (lásd korábbi napi tipp bejegyzés), nevezetesen hogy hogyan kell emelni a hőmérsékletet a sebesség arányában illetve meddig lehet csökkenteni a hőmérsékletet. Ezek az értékek színenként, tekercsenként és anyagtípusonként is nagyon eltérőek lehetnek, de ennél a rózsaszín PLA szálnál konkrétan:

• A legalacsonyabb hőmérséklet, amivel még ment, az olyan 185 fok körül volt, de ehhez a sebességet is csökkentettem kb. 45 mm/sec-re (nyomtatás közben a menüből)
• Tudtam nyomtatni kb. 90mm/seccel is, de ehhez fel kellett emelnem a hőmérsékletet 220 fokra. De itt már nem olyan szép a külső felület

A nyomtatáshoz egy jól bevált modellt, egy tornyot használtam, amit máskor is használtam már kalibrációhoz és az eladandó nyomtatók tesztelésére. Ennek amúgy van egy kerek változata is.

Külföldi fórumokon (pl. itt) többször találkozunk az air printing-nek nevezett jelenséggel, illetve kérdésekkel, hogy mit lehet tenni ellene. De előbb nézzük meg, mit is jelent ez a kifejezés pontosan.

A jelenség többféleképpen jelentkezhet: jobb esetben a nyomtatott tárgy egyes rétegein megfigyelhetünk kis rövid hiányzó részeket, rosszabb esetben egy idő után szinte alig jön anyag a fúvókából és ilyen nagyon darabos, hiányos réteg lesz az eredménye, végső esetben teljesen eltömődik a fúvóka és valóban a levegőbe nyomtat a nyomtató. Tipikus járulékos hangjelenség a folyamatos katt-katt-katt hang az extrúder felől. És hogy mi lehet ennek az oka? Több oka is lehet:

• Nem optimális hőmérséklet: túl magas és túl alacsony hőmérséklet is okozhat ilyen jelenséget. Ha túl alacsony a hőmérséklet, akkor túl szilárd az anyag és az extrúder nem tudja kellően továbbítani a szálat. Ha túl magas, akkor a hőtágulás miatt elakadhat a szál a fúvókához vezető csőben, vagy a lágy szál túl magasan is lágy lesz, és így nem tudja kellőképpen "tolni" a szálat az extrúder. Megoldás: próbálkozzunk a hőmérséklet +/- 5-10-15 fokos változtatásával, ABS esetén 205-245, PLA esetén 185-215 fokos határok között. Nyomtatás közben is próbálkozhatunk ezzel, a menüben tudjuk változtatni az extrúdálási hőmérsékletet.
  
  
• Nem optimális sebesség: ha túl gyorsan nyomtatunk, lehet, hogy az extrúder nem tud lépést tartani a nyomtatással, ezért kihagy lépéseket. Próbálkozzunk alacsonyabb sebességgel, PLA esetén pl. 50-60mm/seccel vagy alacsonyabbal, ABS esetén 70-80mm/seccel vagy alacsonyabbal.
  
  
• Szálhajtó fogaskerék / szerkezet akadás: ha arra gyanakszunk, hogy az ugrások amiatt vannak, mert a szálhajtó fogaskerék fogai eltömődtek, vagy újra be akarjuk állítani a szálhajtást, akkor ebben a leírásban megtaláljuk, hogyan álljunk hozzá. De erről később egy másik bejegyzésben is lesz szó (hogyan szedjük szét az extrúdert).
  
  
• Rossz minőségű szál: elképzelhető, hogy mag a szál nem jó minőségű, ezért tömődik el a fúvóka, vagy akad el az extrúdálás. Az alábbi képen érdekes hibákat lehet látni a szálon, egy jó vaskos bogyószerű valami formájában. Ez bizonyosan nem tesz jót nyomtatás közben.
  
  
  
  
• Sérült fúvóka / teflon cső: bizonyos esetben a fúvóka megsérülhet (főleg, ha a nem megfelelő szintezés miatt felszántja a tárgyasztalt), hogy ki kell cserélni. Esetleg a fúvóka és a szálvezető menetes csőben található PFTE (teflon) cső megsérülhet, roncsolódhat. Ilyenkor érdemes kicserélni. Erről részletesebben később írunk.
  
  
• Nem megfelelő szintezés: ha túl közel van a fúvóka a tárgyasztalhoz, akkor az első néhány réteg nyomtatásánál nem tud az összes anyag kijönni a fúvókából, ami eltömődést okozhat
  
  
• Összeakadt szál: az is előfordulhat, hogy a nyomtatás megszűnésének / akadásnak olyan prózai okai vannak, hogy a spúlni a száltartón összegabalyodott vagy megszorult, elakadt. Ennek megelőzésére javasoljuk, hogy szálcserénél ne hagyjuk felszaladni a szálat, fellazulni, mert újabb megfeszítéskor összeakadhatnak. Figyeljünk nyomtatás közben is arra, hogy nem szorul-e a szál
  
  
• Szennyeződések: bizonyos szennyeződések, pl. a szálon por vagy más anyag, eltömítheti a fúvókát. Erre javasolt egy ilyen szűrő szerkezet alkalmazása, ami tisztítja a szálat behúzás közben is
  
  

Egy sokak által használt trükk az air printing ellen, PLA esetén, az oliva olajos trükk: páran a szál végét befűzés előtt egy kis olíva olajba mártják. Vagy akár a fent bemutatott szűrőbe is lehet csepegtetni olajat. Azért ez sem egy tökéletes megoldás: bizony esetben a tárgyasztalra kerülő olaj csökkentheti a tapadást, ami szintén nem előnyös dolog.

Láthatjuk, hogy elég sok lehetséges ok van, és bizony nem mindig egyszerű megállapítani és megoldani a hibajelenséget. De az is biztos, hogy előbb vagy utóbb találkozunk a jelenséggel, kiváltképpen PLA-val való nyomtatás esetén, mivel az hajlamosabb eldugítani a fúvókát.

A mai nap egy érdekes játékot nyomtattam: egy paraméterezhető, hajtogatható, kockává alakítható, stresszoldó játékot. További érdekessége, hogy az egészet, beleértve a zsanérokat, egyben nyomtatta a nyomtató. Utána egy kicsit nehézkes volt megmozdítani ugyan a zsanérokat, egyet sikerült is elrepesztenem sajnos, de azért így is jó kis modell lett belőle! Rózsaszín PLA-t hasznátam (hadd fogyjon), 210 fokon (most kísérletezem a magasabb hőmérséklettel, kicsit magasabb sebességen (75mm/sec) - mert a nagyobb sebességhez általában némileg emelni kell a hőmérsékletet is, főleg PLA-nál).

Később még más színben is kinyomtatom majd... Itt lehet finomhangolni a ráhagyásokat.

Sajnos elég régen jelentkeztem utoljára nyomtatott tárggyal, úgy látszik ez a minden napra kitétel egy kicsit ambiciózus volt. :) Mindenesetre most egy egyszerűbb, de szerintem annál jópofább dologgal folytatnám: egy kis nyomtatott piros autó. Semmi extra látszólag nincs benne (azon kívül, hogy szerintem jól is néz ki), viszont az érdekessége, hogy a kerekei forognak! A nyomtatás után egy kicsit megfeszegetve (óvatosan) a tengelyeket a kerekek forogni fognak, mivel a tervezője kis hézagot hagyott a tengelyek és a fal között. Ebből is látszik, hogy sok dolgot egy darabban ki lehet nyomtatni, ha jól tervezzük meg a 3D modellt.

Természetesen ennél a nyomtatásnál is volt néhány tanulság. A piros áttetsző PLA egy kicsit megmakacsolta magát, nem extrúdálódott olyan szépen, mint pl. a zöld vagy a szürke PLA. Nevezetesen ha az ember jól megnézte közelről a nyomtatott tárgyat, itt-ott látszott, mintha az egyes rétegek egy-egy szakasza kimaradt volna. Ezt angolul skipping-nek, azaz végülis kihagyásnak hívják, ahol valami miatt az extrúder nem tud egy ideig nyomtatni. Ha ez sokáig tart és/vagy halljuk, ahogy kattog az extrúder, azt air printingnek (levegőbe nyomtatásnak) nevezzük, és egy viszonylag gyakori jelenség (erről részletesen egy másik bejegyzésben). Ebben az esetben viszont csupán annyi volt a megoldás, hogy a hőmérsékletet emelnem kellett (a szokásos 195-200 fokról 210-re), illetve egy picit csökkentettem nyomtatás közben a sebességet. Ezzel elértem, hogy szépen és egyenletesen extrúdálódott az anyag. Ebből az a tanulság, hogy nem csak anyagtípusonként (ABS vs. PLA), hanem bizony színenként, vagy akár különböző gyártók ugyanolyan színű anyagai között is van különbség, és meg kell találni az optimális hőmérsékletet (adott esetben akár sebességet is). Ugyanis ami az egyik tekercsnél optimális hőmérséklet, az a másiknál nem biztos, hogy jól működik.

Ja és a másik tanulság: nyomtatás előtt közvetlenül ne fújjunk hajlakkot a tárgyasztalra száradás nélkül, mert ha igen, akkor olyan jól fog tapadni a nyomtatott tárgy, hogy nagyon nehéz lesz eltávolítani.

A mai projekt egy katedrális volt. Jó hosszú nyomtatás volt (több, mint 7 óra), még úgy is, hogy az eredeti méret 75%-ra csökkentettem a méretet (ami lehet, hogy hiba volt, mindjárt meglátjuk miért).

Amikor hazaértem és megláttam az elkészült katedrálist, úgy látszott, hogy tökéletesen sikerült (lásd a képeken). Aztán amikor eltávolítottam a tárgyasztalról (hát ez sem volt egyszerű, mert nagyon vékony kis lábakon áll, bár legalább a tapadással nem volt gond - huh), akkor láttam, hogy a belső oldalán a boltíves oszlopok szinte végig kidőltek. Hm... Hát ez érdekes, főleg annak fényében, hogy az első oldal és elől is még a legapróbb részletek is szépen ki lettek nyomtatva, pedig nagyok vékony egy-két helyen. Minden esetre leírom a blogon a tisztesség kedvéért, hogy a másik oldala bizony nem lett már olyan tökéletes. Készíthettem volna képeket csak a jó oldaláról, de akkor nem tanulnánk ebből az esetből. :)

De mi is lehet ennek az oka, hogy azon az oldalon ugyanazok az oszlopok kidőltek, ami a másikon tökéletes volt? Csak tippelni tudok, amelyek ezek volnának, valószínűségi sorrendben:

• A tárgyasztal azon az oldalon kicsit magasabban van, nem tökéletes a szintezés, ezért a magasság különbségből adódóan ott nagyobb feszültség volt azokon a rétegeken (vagy jobban súrolta az extrúder a nyomtatott réteget)
• Túl nagy volt a sebesség (bár direkt lassítottam olyan 50mm/sec-re, mert apró vékony részletekből áll szinte az egész modell)
• Lehet, hogy a kitöltést (infill) 0%-ra kellett volna vennem (hagytam az alapértelmezés szerinti 10%-ot), ugyanis a Makerware által készített nyomtatási terv hajlamos arra, hogy még a nagyon kis alapterületű részek kitöltésénél is gyorsan nyomtatja az infillt (kitöltést), ami kis területen nagy rezonanciát okozhat (a sebesség és a kis területre koncentrált mozgás miatt)
• Lehet, hogy a 75%-osra való méretcsökkentés már túl nagy volt: a modell készítő gondolom az eredeti 100%-os méretarányra optimalizálta a falak vastagságát, a részletek kidolgozottságát, és lehet, hogy a csökkentés miatt már nem volt optimális a modell
• Esetleg mechanikai probléma: megnézem majd, hogy jól csúsznak-e tengelyek, illetve hogy a szíjak is megfelelően feszesek-e
• Esetleg maga az STL volt hibás a méretcsökkentés után. Van egy ingyenes, webes STL ellenőrző és javító szolgáltatás, amin majd meg fogom nézni, hogy volt-e hiba az STL-ben: http://cloud.netfabb.com/

Mindezek ellenére azért elégedett vagyok az eredménnyel, persze kár, hogy az egyik oldala nem lett jó, de majd nem azt a felét nézem. :)

A mai bejegyzéshez kapcsolódóan talán érdemes kitérni arra, hogy mivel lehet eltávolítani a tárgyakat a tárgyasztalról. Kis alapterületű tárgy esetén nem probléma, sok esetben egyszerűen csak le kell "pattintani" a tárgyat. Nagy alapterületű, illetve kényes, aprólékos tárgy esetén már nem ilyen egyszerű a helyzet. Sok függ attól is, hogy mire nyomtatunk: kapton fóliára, ragasztószalagra, hajlakkozott vagy csupasz üveglapra.

Mint láttuk, sokszor az is probléma, ha nem tapad elég jól a nyomtatott tárgy. De ugyanígy előfordulhat, hogy nagyon tapad és éppen ezért nehéz eltávolítani. Néhány tipp ehhez kapcsolódóan:

• Sok esetben az eltávolítás sokkal könnyebb, ha megvárjuk kihűlni a tárgyasztalt (ha könnyedén eltávolítható mondjuk az üveglap, sokan még hűtőszekrénybe is teszik, bár ezzel azért óvatosan, mert a sima üveglap akár el is repedhet a gyors hűlést követően). Ha nem is várjuk meg a teljes lehülést, valamennyit mindenképpen várjunk, mert a PLA elég lassan szilárdul meg, így akár el is deformálódhat az eltávolítás közben a tárgy
• Használhatunk hobbikést, vagy egy Gilette pengés megoldást pl.: http://www.thingiverse.com/thing:34481
  
  
  (Én magam egy szike szerű kést használok)
• Vigyázzuk főleg éles szerszám esetén, hogy ne okozzunk sérülést se magunknak, se a nyomtatónak (vagy pl. kapton fólia esetén könnyen fel tudjuk szakítani a fóliát)
• Óvatosan "ráncigáljuk" a tárgyat, mert ha nagyon rángatjuk, akkor lehet, hogy a következő nyomtatás előtt újra kell szinteznünk a tárgyasztalt
• Ha nagyon nagy a tárgy alapterülete, gondolkozzunk azon, hogy érdemes-e esetleg beáldozni mondjuk a kapton fóliát, vagy a ragasztószalagot az eltávolítás megkönnyítése érdekében, vagy esetleg vegyük le az üveglapot, ha van
• Ne rángassuk a vékony, törékeny tárgyakat a tetején, mert az erőkar szabályai szerint elég esélyes, hogy eltörünk valamit

A mai bejegyzés egy jópofa kis fogaskerék szerkezetről, ún. planetary gears-ről szól. Ennek a fajta szerkezetnek az a lényege, hogy az áttételen keresztül csökken a forgási sebesség. Ezeket fel is lehet egymás után fűzni, és 10 áttételen keresztül már fúrógéppel forgatva is nagyon nagyon kicsit fordul a másik végén lévő fogaskerék. Jó szórakozás. :)

A letöltött fájl egy STL, ami magában foglal egy egységnyi fogaskereket. Ezeket el kell távolítanunk a tárgyasztalról és összeszerelni a kép alapján. Nem olyan bonyolult. Működés közben:

Maga nyomtatás 0.2mm-en történt, ezüstszürke PLA-val, 195 fokon, 50mm/secen. Ennél a nyomtatásnál szinte elengedhetetlen PLA esetén a tárgyhűtő plusz venti, mert a csavarok nagyon vékonyak, amelyeket hűteni kell, hogy szép legyen és használható a felülete.

Óvatosan távolítsuk el az alkatrészeket, nehogy eltörjenek pl. a csavarok!